A svájci magyarok élete teljesen más

Svájcot sokan a pontos órákkal, a finom csokoládékkal, illetve természetesen a bankokkal azonosítják, viszont nyilván sokkal többet tud nyújtani Európa szívében ez a kis ország, mint amit az emberek terjesztenek róla. Lássuk, milyen a svájci magyarok élete, milyen előnyei és hátrányai vannak, ha valaki itt tervez karriert építeni a jövőben.

A svájci magyarok élvezik a stabilitást

Nem véletlenül dönt valaki úgy, hogy Svájcba megy dolgozni, hiszen annak ellenére, hogy Európa harmadik legdrágább országa Norvégia és Izland után, mégis a rendkívül hatékony államvezetésnek és gazdasági döntéseknek köszönhetően magyar szemmel nézve elképzelhetetlenül nagy a stabilitás.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a politikusok nem próbálnak meg okosítani, nem tűnnek el rejtélyesen a közpénzek, nincsenek hirtelen alakuló és a számonkérés következtében azonnal eltűnő fantom cégek, ahogyan a politikusok sem próbálják meg kivájni egymás szemét még akkor sem, ha nézeteltéréseik vannak.

Ez pedig meglátszik az emberek viselkedésében is, hiszen sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, illetve a kiszámítható élet miatt optimálisabban tudják tervezni a jövőjüket is, legyen az családi nyaralás, munkahelyi előrelépés vagy valamilyen új hobbi elsajátítása.

Harangoznak

Svájc híres a templomokban lévő harangok kényszeres kongatásáról, melyről képtelen megfeledkezni minden negyed órában. Ez a lassan 25.000 svájci magyar számára egy kissé szokatlan, talán idegesítő jelenség is lehet, így sokan inkább olyan helyeken tartózkodnak a szabadidejükben, ahol nem zavarják meg a nyugalmat a folyamatos harangozások.

Érdekes megjegyezni, hogy a svájci ridegnek titulált környezetet mindenhol kültéri és beltéri órákkal egészítik ki, hogy még véletlenül se tudják elfelejteni az emberek az idő múlását. Nem hiába annyira hatékonyak a svájciak, hiszen nemcsak a harangok emlékeztetik őket a pontos időre, hanem a mindenhol jól látható órák is.

Meseszép természeti csodák

A Jura és például az Alpok miatt olyan Svájcban az élet, mintha egy gyerekkori mesekönyvben éreznénk magunkat. A környezet, amiben a legtöbb nagyváros található egyszerűen elkápráztatóan szép, de ha ez nem lenne elég, akkor azt is érdemes kiemelni, hogy itt nincs szemetelés.

Aki dohányzik, inkább addig viszi magával a csikket, amíg talál végre egy kukát, hiszen ha senki sem szemetel, még egy csikk eldobása miatt is lelkiismeret-furdalása van itt az embereknek. Ehhez a tisztasághoz nagyon könnyű hozzászokni, ahogy ahhoz is, hogy itt az emberek illedelmesek, békések és nem akarnak alapvetően rosszat egymásnak, hiszen mindenki jól él.

Hol a mélyszegénység?

Természetesen itt is vannak szegények, viszont a társadalom hozzáállása a bajbajutottakhoz teljesen ellentétes azzal, ami itthon, vagy a kelet-európai országokban tapasztalható. Míg itthon inkább belerúgnak még egyet az amúgy is balsorsú emberekbe, addig Svájcban sokkal szolidárisabb, megértőbb és segítőkészebb az egész állam hozzáállása ehhez a kényes kérdéshez.

Nyomornegyedeket nem nagyon lehet látni emiatt, így az itthon megszokott pályaudvarok körüli bűzös-koszos környezetben élő embereket hírből sem lehet látni. Mivel jó a közbiztonság és nagyon alacsony a munkanélküliségi ráta, így egyszerűen nem alakult ki az a típusú mélyszegénység, ami itthon például a keleti tájakon oly gyakori jelenség.

Tisztelet, megbecsülés és a szabályok betartása a svájci magyarok számára is meglepő lehet

A svájci magyarok már az első néhány nap felfigyelnek arra, hogy itt nem fazon, bácsi, néni, az ott, hé te és hasonló módon szólítják meg az embereket, hanem hölgyem és uram a megszokott és elvárt megszólítási forma.

Ez megint csak abból fakad, hogy az emberek nem nézik le egymást, mert az egyik agysebész, a másik pedig kukás, mert tökéletesen tudják, hogy egy jól működő társadalomban mindkettőre egyaránt szükség van. Míg a kukás miatt szeméttől mentesek az utcák, addig az agysebész miatt munkaképes emberek tudnak visszamenni a munkájukat végezni egy műtét után.

Ez a fajta felfogás sajnos hiányzik a kelet-európai államokból, hiszen itt az számít, hogy kinek milyen autója van és hány emeletes a háza. Mivel a svájci magyaroknak is ugyanolyan magas a fizetésük, mint a svájciaknak, így nincs ok az utálkozásra vagy a könyökölésre, hiszen itt mindenkinek meg kell dolgoznia azért, amije van, semmi sem hullik csak úgy az ölükbe.

Az írott és íratlan szabályokat pedig mindenki betartja, így például hétvégén nincs hangoskodás, mindenki pihen, illetve érdekes megjegyezni, hogy az autósok inkább a pirosat várják, nem pedig a zöldet. Ez abban nyilvánul meg, hogy lassítanak a zöldnél, mert hátha hamarosan pirosat fog jelezni. A sebességhatárokat pedig olyan szinten komolyan veszik, hogy akár 10-15 km/h-val is lassabban mennek a megengedettnél. Nem sietnek.

A magyar konyhát azért sok svájci magyar visszasírja

Tény és való, hogy a magyar tradícionális konyha eszméletlenül egészségtelen, de mértékkel mégis életben lehet rajta maradni, ha kicsit megreformálja az ember az ételek elkészítési módját. A svájci magyarok számára egy éttermi kiruccanás olyan árban mozog, mintha itthon ennének az ország legdrágább éttermében egy igen silány minőségű szerény vacsorát, lehetőleg vízzel.

Az igazság az, hogy a svájci konyha nem valami híres, így inkább az olasz és francia éttermek próbálják kiszolgálni az éhes svájci közönséget. Drága az étterem és drága az élelmiszer is, viszont jobban megéri, ha az ember főz magára, amit a most oly népszerű meal-prep módszerekkel néhány óra alatt el lehet készíteni a hétvége egyik napján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*